2021. Szegedi klinikai étkeztetés....1.

 

2021.nyár Klinikai étkeztetés BLOG 1.

Őszintén mondom, hogy nem akartam blogot irni itt a korházban történtekről.  Ami igaz, hogy a nővérek, ápolók és orvosok munkájáról nem is lehetne viccesen irni…elképesztő, hogy mit meg nem tesznek a betegekért és a nagy magyar egészségügyért. Aki ezt kérdőre vonja, annak fogalma sincs mi megy itt bent..

Viszont a kajáról, muszáj írnom, és nem megy másképp,csak viccesen,mert különben pofán verném azt az embert, aki ezt az étrendet és választékot otthon vagy az irodájában a bőr foteljéből kitalálta…..és azt is, aki anélkül zárja le az ételhordók tetejét, hogy megkóstolná az alkotását..Mert ha megkóstolná, azonnal eldobná a fakanalat és hanyatt homlok menekülne a konyhából,mert mindenkit érhet baleset, ha idejében ott van…

Szégyen ez, komolyan szégyellni való, hogy most a XXI. században, amikor túlkínálat van mindenből, beszerezhető minden , ilyen moslék jön ki szép nagy mennyiségben a közétkeztetők konyháiból és érkezik meg a korházak, óvodák és iskolák tálalóiba…..

Gyermekkoromban (a 60 as években volt) Édesanyám sokszor a konyhapénzből spórolta ki a különórák, sport, tánc, zeneiskola tandíját és bizony hónap végén volt hogy főtt krumpli került az asztalra  vacsorára pirított hagymával leöntve, finom pecsenyezsíron…és olyan ízletes volt, hogy most is a számban van az íze…..de soha nem voltunk éhesek a bátyámmal, és minden, még a legegyszerűbb egy tál étel is ízesen volt elkészítve.

Most szakácskönyvet írok, illetve dolgozom át, a 2000 ben többször kiadott könyvem.Hatalmas kontraszt, az itt megtapasztalt étrend, -a korházban lábadozók ettől remélik a fizikai felemelkedést…..hahahahaha- és az általam a beköltözéseimkor elkészített ételek  ízvilága, kinézetele, állaga és tápértéke. Egyszerű, földön járó embernek tartom magam,aki a vendégeit is a gyorsan, minél egyszerűbben elkészíthető ételek megtanulására kapacitálja, olyan ételekére, ahol az ízek és a minőségi alapanyagok alkotják a fő vonalat…

Amit itt az egészségügyben eltöltött hetek  alatt megtapasztaltam, azt egyszerűen nem tudom hova tenni, nem tudom megérteni. Mivel az alapanyagok a rendelkezésre állnak, fűszerek is lehetnek garmadával és hipp-hopp lett  fantasztikus pályázati forrásokból felszerelt konyha, hat nyelven beszélő csodapároló és flancos nemesacél sütő is, csak éppen az ízek és a  szakma hiányzik. Szánalmas, érthetetlen és egyben felháborító, hogy egy ekkora apparátusban nem akad senkinek a  kezébe egy kanál amivel meg lehetne ízlelni az ételt, ami onnan kikerül ?Óvakodj az olyan dolgoktól, aminek nyele van…azokkal előbb vagy utóbb dolgozni kell, ugye??

Felháborító hogy az óvodák és iskolák ebből a moslékból kapnak nap mint nap és a szülők mit sem sejtve meg vannak nyugodva, hogy a gyermekeik meleg ételhez ülhetnek le minden délben. Felháborító és elszomorító, hogy a kórházakban, ahol a betegek ezeken az ételeken keresztül kellene hogy erőre kapjanak, egy műtét után, ebből kellene napi szinten felépíteniük a fizikumukat, a „tápláló ,egészséges „étrenden keresztül- ehelyett egy tálcán 2 tányér moslékot kapnak hidegen. Felismerhetetlen, beazonosíthatatlan „levesnek” mondott mosogatólevek ilyen-olyan szétfőtt tésztával, néhány  kocka répával,egész héten változatlan ízben…mint a langyos fos…

Ma kis apró ázott kockatésztával, tegnap szétfőtt betűtésztával, tegnap előtt pedig valószínűleg a tésztagyár potyadékából főtt tésztadarával…ugyan az a kis méretű 0,5×0,5 cm es répakocka számháborúzott benne ma is mint tegnap, ahogy megkavartam, talán 5 darabot is megszámoltam benne.A szaga átmenetet képez a halpiac és a sajtpiac között..A „lé íze , állaga pontosan olyan, mint amikor a 70 es években nagynéném a bordó vajlingjában vasárnaponként elmosogatta a vasárnapi ebéd,terítékeit, kezdve a vizes poharaktól, a tányérokon át, a zsíros leveses fazékig és súlthúsos vas serpenyőig- na, pontosan ugyan ez a paprikás, zsíros, néha tésztamaradékos, mosogatóvíz úszkált a vájlingban is, amit aztán a diófa tövére öntött- mert még a disznókat is féltette ettől a  löttytől.

Aztán volt itt tegnap  vacsorára egy szelet (még az előző héten sülhetett ki) száraz disznóhús, kb 6-8 dkg lehetett kis jóindulattal, 2 szelet pirítóssal- hozzáteszem hogy az egyedüli , ami élvezetes, az a 2 szelet friss pirítós, de azt a nővérkék csinálják meg nekünk a saját kezeikkel, a pici kierőlködött szabadidejükben, hogy ne szégyenkezzenek ezért az ellátmányért.  A húsba két szöget és egy bőrdarabot is bele lehetett volna verni és fantasztikus víz és tűzálló papucs talpként funkcionálhatott volna, ha nem dobom ki a kukába azzal a szent mozdulattal. De nem azért küzdöttem fel magam a tápláléklánc csúcsára hogy vegetariánus legyek,így kértem a nővérkét, hogy a hűtőben eltárolt védőgázas sonkáimból ugyan hozzon már be nekem egyet….igen, de mi  van akkor, ha az már elfogyott, és a beteg hozzátartozója 150 km –re van a korháztól???  Tegnap ez jött ebédre, minden hozzávaló nélkül..:

Guszta, ugye? Azonnalk összefutott a nyál a szádban? Bravó….Ki mondta hogy agressziv vagyok? Leharapom  a fejét, annak az állatnak,….

Nos, a mai ebéd is fantasztikus volt…Eredetileg gyümölcs levesnek indult, de miután –szerintem-belelottyant a „jar”mosogatószerből egy liternyi, így  az megfelelő pikantériát adott neki, olyannyira, hogy a tűzoltásnak szánt nem kevés mennyiségű fahéj sem tudta elfedni a tömény  tisztítószer ízét.Viszont sem só, sem valamiféle édesítőszer még véletlenül sem került bele- a szegfűszegről és tejszínről vagy növényi tejszínről ne is beszéljünk- így a kóstolásnál a teljes tartalom kikívánkozik belőled…az az egy kanál is. A mosogatószeres gyümölcsleves úgy készül, hogy valaki kettőt lapozott a szakácskönyvben…Mellékelném a képet- tanúlságosJ

 

Nem sokban különbözik egyébként  attól az almakompóttól- amit szinte minden nap kap az ember- így minden nap elgondolkozom azon, hogy hány kis szorgos kéz kell ahhoz, hogy azt a nem kevés mennyiségű almát erre a 0,5×0,5 cm es kockákra(pont mint a répát)…a répa:

gondosan levagdossa? Ennek a „kompótnak” semmi köze a kompóthoz, ugyanis semmi íze nincs. Transzplantáció után valszinűleg f@sz@, mert az ember úgy sem érzi az ízeket, és rágni sem igen tud, de mondjuk a  II.Bel klinikán fekvő Farkas Imre 110 kg os  kőműves elé egy ilyen ebéd ha odatéved, az azonnal elgondolkozik azon ha valaki felbosszantja az arcán 42 izom rándul össze,de csupán 4 izom kell ahhoz hogy a tálcájával pofán vágjon egy ilyen kontár  „szakácsot”.Semmi sem olyan rossz, hogy ne tudna tovább romlani….

folytatom…., de előtte egy találós kérdés: Ez Mi lehet?: