Singapore- nyelviskola 64 évesen 1.

 

Changi -Singapore-Hatalmas reptér, virágos  és világos, mindenhol egyértelmű kiírás, a bőröndök megjöttek, a transferes sehol…Ja, még otthon vettem egy e-SIM kártyát, na, mivel senki nem volt itt hogy megcsinálja, én feltelepitettem…nem is volt nehéz….Aztán whatsapp-on felhivtam a transferest, így hipp-hopp jött értem egy kis Űri nemtom milyen autóval….

Csoda virágos minden-és tiszta…..azt hittem hogy már a városban járunk, de még a reptéren kanyarogtunk.A sofőröm preciz, kicsit lassú, és jobb kormányost vezet… a frászt hozta rám a kanyaroknál…

Távolabb villámlott kettőt, és mire belegondoltam hogy biztos esni fog, már esett is..monszun- nagy mennyiségű, sok eső….Arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy be van lőve a séróm….ezt pont csak a vezető tudta látni, holnapra ebből semmi nem leszJA sofőr nem volt valami gyakorlott vezető- vagy a stílusunk volt más- J Mint ha dodgemet hajtott volna, időnként nyomatékot adott a jobb lábfejének, amikor a kis szöcskeautó megugrott- azután hagyta lelassulni- nos ennek a keveréke volt a haladásunk, ami pont arra volt jó, hogy az Emirates-en adott elég pocsék kaja össze tudjon keveredni némi gyomornedvvel- hát, nagy levegőket vettem….

Megérkeztünk, egy sorompóhoz, a sofőr bemondta a nevet ahova megyünk, 10 es torony és szépen kibaszarintott a két bőrőndömmel…és már ott sem volt….Na! Jó hogy kifotóztam a telefonszámát a tulajnak..Mitter-így feltettem whatsappra ezt a számot is és írtam neki, hogy k ra itt állok a torony előtt, aminek 4 bejárata van, 4 lifttel….Ő azonnal visszairt, hogy 2. es torony, leirta a kódot..és a 20. emeletre- legfelülre – irányitott azzal hogy Ő nincs itthon, de a bejárónője Dammi  vár engem…pont igy is volt..Amikor beléptem az ajtón egy indiai, nehéz párás levegőjű, füstölős felhő csapta meg az orrom, ami keveredett a konyhából kiáramló birjani, édeskés , mazsolás fahéjas  illatával…hát az egyébként is felkavarodott béltartalmamat alig tudtam visszafogni- de alapvetően egyben maradtam-)

A szobám különálló, nagy ágy (kemény:-))ez fontos- tiszta ablak egy virágos erkélyre néz, asztal szék, beépitett szekrény- kellemes, tiszta és a kelméken is visszaköszönt INDIA.Dimma indiai nagyon fekete gibercs nőci- alázatos mosolygással fogadott, megmutatta a fürdőmet is és a lakást..kérdezte hogy kérek-e enni , inni- víz be volt készítve a szobámba, mint ahogyan tiszta törülköző is….Szóval pozitív gondolatok cikáztak át az agyamon.Letusoltam és elkezdtem irni Nektek…Várom SWAPMÁT  és egy kisgyereket is, mert az erkélyen egy gyermek bicikli van pont az ajtómmal szemben…Dammi  folyamatosan csörömpöl a konyhában- ez némi biztonságot is ad, hogy nem vagyok egyedül ebben a nagy hodályban.Megjött SWAPMA. …és Szamaly a 9 év körüli kislánya….Cukik..és már húztam is be a szobámba…

Reggel, -mivel még a hostfamily-m sem tudta merre van az iskola és mivel is tudok odamenni, a honoluluban jól bevált google populartravel alkalmazást használtam és tulajdonképpen egyszerűen odataláltam a suliba…., ahol némi várakozás után feltereltek bennünket az ötödikre és ott egy kis csomag várt mindenkire- névtábla, regisztráció, karszalag, majd egy beszéd teszt- és ez alapján tettek be minket a csoportba

….én azonnal összeismerkedtem 3 lánnyal- 54 éves Marina(orosz), 51 éves Piritta(Dán) és az 50 éves Nicole(német), így mi alkottunk egy csoportot- mert ez volt a feladatés mi lettünk az Europian girls nevezetű egység- különböző ügyességi kérdésekre kellett válaszolni…volt hogy a 12 csoportból feljöttünk 4. nek, de aztán a végén az 5. helyen zártunk- ennek semmi jelentősége nem volt, de talán egy kicsit összekovácsoltuk a bandát….ezzel ment el a délelőtt és 10.15-12.00 ig tájékoztató volt singapúrról- és az emergency számok, policyk- mit lehet-mit nem   stb, majd szélnek engedtek bennünket..

Én egy koreai étteremben ebédeltem green curry rament- igten jó volt, aztán- mivel egy arany papucsba jöttem- és az szétszedte a lábom- hazabuszoztam-hogy cipőt cseréljek, feltöltsem a telóm, és hogy erőt gyüjtsek a délutánhoz- amikor is el akarok menni a Sentósa szigetre- vagy legalább is az állomására, hogy hogyan is megyek majd át oda a hét végén…..

Hosszú volt a nap, tele infóval, ujdonságokkal, új helyszínekkel, új emberekkel.Sokszor eszembe jutott ma az a szellemes és megfontolandó közhely, hogy „Mindenhol jó, de a legolcsóbb otthon”…