Honolulu- avagy nyelviskola 63 évesen. 3. a második hét

 

Feltöltés alatt:

Lassan eltelt a 2. hét. Hét közben nemigen van időm nagy császkálásokra, csak talán azokon a napokon, amikor reggel  8.20 ra kell érkeznem a suliba, ami azt jelenti hogy 7 kor már a buszon kell igencsak ülnöm, nos akkor számoljuk vissza….5.30 kor kell kelnem. Ezeken az un. rövid napokon megtervezem a programokat. Ezen a héten- Aquávium, szörf tanulás,ALA Moana beach…. Az  Aquarium a Waikiki bech végén van, ez zárja a csodálatos Waikiki öblöt…Lisa az osztályfőnökünk  közös Aquarium látogatást szervezett a csoportnak- mivel a mi tanulói igazolványunkkal kedvezményesen tudjuk megvenni a belépőt…A hely egy csoda…

Lisa feladatlapokat osztott ki és amentén kellett haladni, közben töltögetni a feladatlapot. Jó kis program volt…béby cápák, csoda korallok, ezer színű és formájú halak, élőlények, tengeri és óceáni sünök…fantasztikus szinkavalkád .

   

Ami a legjobban megfogott – mert még soha nem láttam ilyet- Seedragon .

Sem formájában, sem helyváltoztatásában nem láttam még ilyetJ) Nagyon egyedi különleges ez az állat..mozgásában sem mindennapiJ)

Csodás program volt.

A következő a szörfözés…Az Ala Moana beac en kinéztem egy szörf iskolát..bár az idő nagyon kiszámíthatatlan, úgy voltam bele, hogy mindenképp kipróbálom.:-) 40 dollárért adtak egy órát (ami 2 óra időtartamú)kezdőknek. Rögtön vettem 3 alkalmat, mert arra kedvezmény volt:-)

 

     

Négyen voltunk abban az időpontban. Egy kínai nagy fenekű leány, akit a párja, férje, szeretője fizetett be- aki vaságyastól nyomott vagy 45 kg ot, egy Lengyel csaj, kb 38-40 éves, egy  Kanadai férfiember ugy 50 körül Jerard  és én…. Nos, az oktató egy magas erős tagbaszakadt pasi volt, olyan 35 körül.Feladta a leckét neki, hogy senki nem nagyon értette az angolt…J))

Igy aztán mindent be kellett mutatnia és semmi nem volt egyértelmű…A szörf deszkát nagyobbnak gondoltam.. azt hittem olyan sup méretű-bár lehet hogy csak a kezdőknek adnak kisebbet hogy könnyebb legyenJ)Minden esetre először is  rohadt nehéz volt lecipelni a hónod alatt a homokon…utána még a homokon némi bemelegítés…Kanadai barátunknak Jerardnak  az első kitörésnél szétrepedt a gatyája..:-))))))Konkrétan a golyócskái mosolyogtak ránk minden pillanatban, amikor megemelte valamelyik lábát, márpedig azt kellett volna tennie ez volt a feladat….Sikítva röhögtünk, és Luis elkönyvelte hogy ha nem is ért bennünket, de a hangulat az remek:-) Majd rá kellett a homokon lévő deszkára hasalnod, és a kezeddel evezni, majd jelzésre a két kezed letámasztani és a két lábaddal szinte egyidőben felugrani hajlitott térdű kis támadóba a deszkára…..hát mit is mondjak..

Igyekeztem magamra figyelni, de nem volt könnyű…még az sem javított a helyzetemen, hogy a többiek bizony szenvedtek…Egy elég nagy nézőtáborunk alakult ki- pedig nem mi voltunk az első kezdő banda…na de itt fuldokoltunk a röhögéstől….Amikor már ebbe elfáradtunk,  a vizre ereszkedtünk  és hason elkezdtük a vizbe csinálni a homokos előgyakorlatokat…Ez azt eredményezte, hogy a kinai lánynak beállt a dereka és ívben meghajolva, mint egy banán, ugy maradt a deszkán.Én tulajdonképpen ezt nem láttam, mert nagy tempóban ventillátoroztam a kezeimmel igy én haladtam elől,,, -majd  irányba álltam  és egyenlőre hason fekve meglovagoltam volna a hullámot, ha jött volna…

    

Nehéz volt mindket fotózni…először is nagyon sokan voltunk benn a vizben kezdők…vizesen mindenki egyforma a deszkán:-)))

Ki kell várni,  amikor a hullám felkap és akkor evezni mint az őrült…majd engedni, hogy a víz  kidobjon a partra…Ez így elmondva nagyon egyszerű és érthető.Ott a deszkán azonban rájössz, hogy milyen kis semmitmondó porszem vagy a természettel szemben. Nos, amikor már elég jól ment, akkor megpróbáltam a felugrást….Én jobbra, a deszka balra- ez volt a menet…Ezt mondjuk ugy fél óráig.Utána fordítva, a deszka jobbra én balra…. Taknyod-nyálad egyben, olyan alvázmosást kapsz,  ha nem overállban vagy,- hogy egészen a gyomrodig átmos…(Igy utólag azt még hozzáteszem, hogy 3 napig minden nyílásomon jött ki a sós víz…)hát kb harminc leesésig számoltam. A kezem már remegett, a lábaim kicsúsztak alólam, de én csak küszködtem, mert élveztem minden pillanatát még annak a néhány dolognak, amit meg tudtam belőle valósítani…Aztán körbenéztem és csak én voltam benn a kezdőkből…Akkor láttam, hogy a kínai társamat épp leemelték a deszkáról és be akarták tuszkolni egy kis keskeny homokjáróba, de szinte megmerevedett és ívben meg volt hajolva. Mindenki körülötte állt igy az én sziszifuszi harcomat a természettel,  senki nem nyugtázta. Egy csak egy legény volt talpon e vidéken….Na meg is volt a haszna…másnap este már nehezen ültem rá a wécére…..pedig hát edző vónék vagy mifene… hahahahah. Nos, jó érzékkel a másik két alkalmamat azonnal becseréltem sup-ozásra:-)Az nem ilyen strapás.

 

A konklúzió-

1, A hajad csimbókogban fog lógni belefröcskölve a szemedbe- szádba az elképesztően sós vizet…nem látsz, nem tudsz levegőt venni- ha nem kötöd jó stabilan előre össze.

2, kötelező az overáll a kezdőknek.Olyan alvázmosást kapsz, hogy napokig csak jön ki belőled a sós víz…a combod, bokád, csípőd össze-vissza vered a deszkával, mivel te is dobálod magad a deszkán, de leginkább a hullámok ereje csapdos téged a deszkára!! Hát jó kis buli. Konkrétan egy hétig nem kellett fürdőruhát felvennem, mert ugy néztem ki, mint ha agyon vertek volna,

 

Az első hét sokkoló volt, beleállni a suliba, a szállásba, a kajába a buszozásba, a monszun esőbe vagy épp a gatyalerohasztó 35 fokba…..Így a második hét végén kicsit összeszedettebb vagyok. Már nem engedem meg magamnak hogy megmérgezze a reggeleimet a f@sz@ reggeli, vagy a 1,5-2 órás busz út elképesztő helyszíneken keresztül mínusz 6 fokos buszban lehűtve…..Kedden és csütörtökön a China Town ban nagy piac van.Ott a kis csíkszeműek nyüzsögnek és mindenkinek van a kezében egy egy banyatank- vagy valamiféle gurulós rácsos kocsi….Na azokon a napokon mindenki kiszorul a buszjáratokból- amelyek a China Town-on keresztül mennek- 2, 2L, 3, 8, 9, 13 as buszok…Ugye milyen jó vagyok már???Nem tudtok olyan helyszínt mondani, ahova ne találnék el busszal. Ki vagfyok kúpálódva.

Sehol nem tapasztaltam még ilyet. Leszállok a kib@szott buszról, teljesen lefagyva és bepárásodik a szemüvegem mert kint meg olyan pára van és meleg hogy nem látok ….. Többször leírtam már a napokban hogy Hawaii nekem mekkora csalódás. Megközelítőleg 30 alkalommal jártam Amerikába, így pontosan tudom hogy milyen ott az élet milyenek az emberek, mit esznek hogyan közlekednek hogyan gondolkodnak stb. Valahogy azzal az életformával azonosítottam az itteni életet is. Hát nagyot csalódtam. A gyönyörű szállodát hatalmas komplexumok resortok mellett, közvetlenül élnek több ezren mélyszegénységben,

Nagyon egyszerűen, kilátástalanul, nekem olyan mintha itt maradtam volna a 70-es évek közepén.Az utcák szemetesek, nincsenek járdák, az úttesten szaladunk a busz után…mert hogy minden nap szaladunk az tuti….

 

Nagyon nehéz volt a fejemben ezt átírni hogy ne legyen ez egy oltári nagy megoldandó probléma…Mivel ezekre nincs hatásom, inkább elengedem, mint ezen rágódom, viszont sajnos megmérgezi a Honoluluról alkotott véleményem…

 

A Hawaii emberek meglehetősen kevertek, sok a Filippino sok az Ázsiai.., valamint rengetegen jönnek Amerika különböző részeiről mivel itt nincs tél, eszméletlen sok a hontalan, Szinte már zavaróan sok hogy a gyönyörű parkokban nagyon szép természeti részeken partokon közvetlenül a tengerparton is micsoda szemét telep van, kosszal fertővel..  le vannak takarva különböző ponyvákkal meg sátrakkal meg elképesztő büz van körülöttük

,Vannak fő terek utcák ahol gyakorlatilag az egyik oldalon nem lehet menni mert tele van ilyen elkerített mit tudom én a 2-3 m hosszúságú elszeparált sátrakkal,  -ami  nem felemelő egyáltalán. Nyilván hogyha a Sheratonban laknék,  akkora az lenne a környezetembe mivel nem az van ezért ez a környezet ez lehangoló  Nagyon fel kell magam hozni erőnek erejével hogy ezen minden nap túl tudjak lépni.

Nem tudom hogy miért engedik ezt meg mindenesetre nagyon sokat ront a kis sziget megítélésén.Mindezek mellet ha a Spanyolokra azt mondom hogy Pató Pál urak, és a manjana…. mindenhol jelen van, akkor a hawaii emberek, nem is tudom hogyan írhatók  körbe…Valószínűleg olyan mikor az ember hirtelen felébred és néhány percig nem tudja hogy hol van. Náluk ez viszont állandó nem néhány percig tart, olyan, mint ha nem egyazon földrészen élnének. Elképesztően lassúak és a reakció idejüket szinte lehetetlen kivárni.