Honolulu- avagy nyelviskola 63 évesen...2.rész Az első hét

 

 

Az első hét…

Az első reggel időben indultam- persze nem is tudtam volna nem elkészülni, hiszen hajnal óta folyamatosan virgonckodtak a csajok, igy időben indultam- vettem egy ernyőt a china townban- és azt markolászva kurvára  megelégedve, hogy egyedül lenyomtam az összes megállót, emlékeztem az átszállásra, az összes utcára, – leszálltam a 2 es buszról a suli előtt- már épp meg akartam veregetni a vállam dicséretként, amikor is érzékeltem, hogy csak az ernyő van a kezemben.

Az ajtó már becsapódott és a 2 L es busz k nagy lendülettel nekiiramodott a 4 sávos Kuakalua  streeten a  hátizsékommal, amit az ülésemen hagytam, szépen felállítva.

Nem részletezem túl sokáig, mivel időm sem volt belegondolni, hogy  benne minden iratom, pénzem, a cimek, kulcsok, telefon,könyvek, és minden ami fontos volt az iskolában és itt Hawaiin…

Hát  a busz, úgy istenigazából nekiiramodott, akkor én nem is tudom, milyen jelzőt írhatnék arra, amit leműveltem-csak arra emlékszem, hogy   lélekszakadva , őrjöngve,száguldottam  a busz után a 3 sávos uton- nem is tudom, hogy nem gázoltak el…..amikor is a busz megállt a piros lámpánál, és én beértem. Valami állati hangot kiadva dörömböltem az ajtaján mint egy őrült, addig , amig nagy nehezen a sofőr fel nem fogta, hogy  nem Élien kapja le a busz tetejét, hanem Kovácséva veri szét az ajtót, nagy erővel- igy a nagy csodálkozásában végül is  kinyitotta a ajtót…Akkor már vérben forogtak a szemeim, ugy éreztem, hogy én vagyok HULK a MARVEL képregényből. A hátizsákom  ott volt  már a sofőr mellett a földön-és mielőtt az egy szót is szólhatott volna csak felkaptam és leugrottam a buszról- vissza a Kulakalua 3 sávos forgatagába. Na, akkor kezdődött csak a galiba. A Hawaii emberek jócskán hajazzák a Spanyol  és Magyar” Pató Pálokat”- annyira le vannak lassulva, hogy többnyire vezetés közben szunyókálnak kicsit…így azt hiszem hogy jócskán felébresztettem a hatalmas autóikban pihenőket…Berobbantam, és mint a Kenygelfutó gyalogkakukk

loholtam az autóik között, cikázva, eszeveszett tempóban,fékek csikorgása, hatalmas csodálkozó pillantások, szemdörzsölések, meresztgetések közepette. Szerintem azért van mindig dugó a Kalakalua és a Kapahulu Ave  sarkán, mert azóta is ott csodálkoznak a sofőrök, hogy  KI volt ez a szélvész…..

Ez után a szemképráztató mutatvány után felugrottam az úttestről a járdára.

Mindenem remegett- kellett vagy  30 perc mire a földről fel tudtam tápászkodni és végre  elindultam az első órámra a suliba….Bele sem gondolok abba, hogy mi van ha nem veszem észre csak később hogy nincs nálam a hátim( egyébként nem vagyok hátizsákos.Soha életemben nem használtam .Most csak azért vettem egyet, mert a könyvek, a pulóver a buszra- a napi dolgok talán kényelmesebben elférne) vagy mi van, ha …..nem érem utol a buszt- ott állok egy kinai ernyővel a Kalakalua HWY en és sírok……

A suli ….

Jó helyen van- itt már azt gondolja az ember hogy városban van…a Waikiki régió nyugati része….egy modern épület 7. emelete van kialakítva….Jó  a koncepció, teljesen normális tanár gárda, segítőkész,nem megszégyenítő stílus, igazi tanárok….  különösen a miénk- LISA

 

– 60 körüli  konszolidált,kicsit molettke,de jól tartja magát.Fitt, vicces,, szépen, lassan, érthetően artikulál és nem élvezi ha nem érted…addig irja körbe, amig meg nem érted…. elképesztően  türelmes…../mellette Katie a 60 éves Dél Koreai osztálytársam…Korban magasan mi visszük a pálmát)

Mi 12 en vagyunk ebben a csoportban, 7 francia, 1 koreai, 1 kanadai, 1 chilei,1 mexikói és én.. Többnyire  hasonló  szinten vagyunk, de aktivitásban talán az első 3 ban benne vagyok.

Muszáj, azért hogy valami pozitívat is keressek itt HonolulubanJ  A belépőm nem volt valami sikeres, a szobám az tragikus, a fürdő méginkább- a napi 4- 4,5 óra oda-vissza buszozás szintén eszement- akkor legalább az iskola legyen jóJ Nos az jó, bár semmilyen tapasztalatom nincs amivel össze tudnám hasonlítani, ha csak nem  Marbellán a Spanyol tanfolyammal- ami olyan unalmas volt, hogy a 3. órán rendszeresen bealudtam……ezért is nem lett sikeres.

Most már hogy eltelt az első hét, azt mondhatom, hogy az   iskola változatlanul  tetszik, szépen haladunk, sokat beszélünk  – nem meglepő, hisz semmilyen magyar ajkú nincs még a környékemen sem… Lisának azért nem egyszerű a dolga. Képzeljétek el- mivel nincs fordító vagy szótár, ami a 6 nemzet nyelvét egységesen le tudná fordítani adott időben, ezért Neki körül kell írni mindenkinek- hogy megértsd, mit is akar ebből kihozni…..Belegondoltam. Eszement nehéz lehet.,,

A  Honoluluról alkotott belső képem, az teljesn más volt, mielőtt nem voltam itt…. Nagy a csalódás bennem,nem igy és nem ezt képzeltem. Persze ehhez hozzájön , hogy igazából semmit nem láttam még a városból, csak azt az utvonalat ismerem, amin buszozom folyamatosan.Egy lepukkant külvárosi útvonalat képzeljetek el, sok sok düledező egy szintes faházzal, járda nélküli utakkal, tipikus

       

lepukkant (filippin-Hawaii keverék emberekkel)…..A suli után annyira el vagyok fáradva, hogy nem nagyon van kedvem kirándulgatni…..De most ezen a hét végén, elmegyek az aquváriumba, és Pearl Harborba- ez a terv..

Persze pont hét végére kicsit  benáthásodtam, mert a szótáras órán mellettem ült egy full beteg csaj, Miss Switzerland … ugatva köhögte végig a 2 órát, és éreztem hogy beleköhögte magát az intim szférámba…Bele is köhögte, mert már másnap  szombaton  már éreztem, hogy fáj a torkom,  reggelre belobbant, köhögtem, folyt az orrom .Kinéztem egy patikát az utamon- persze kiderült, amikor leszálltam a buszról, ki volt írba rá, hogy az már végérvényesen bezárt- igy tettem egy nagyobb kitérőt, hogy vegyek valami gyógyszert… Azt azért el kell mondanom, hogy ezen az első szombaton megfizettem a tanulópénzt.Nem hiába vetették meg velem egy hónapra 80 dollárért a minden buszra jó  HOLO bérletet.

Azon a szombaton  nem volt Honoluluban olyan utca, szélesebb hosszabb, főútvonal, mellék utca, amit ne jártam volna be mindenféle számú busszal. 2, 2L, 42, 20, 8. 9. 13…..igy az egész szombatom gyakorlatilag abból állt hogy jobbnál jobb útvonalakat találva az összes busszal mentem valamennyit mire végre találtam egy gyógyszertárat….:-).Este már vettem is be belőle egy éjszakai adagot- érdekesen külön van választva az éjjel és a nap közbeni adag-(valamiféle altató vagy nyugtató van az esti adagban, mert letaglózott….

Ma vasárnap  van, nehezen szedem össze magam, bár a világítós zöld éjszakai tablettától nem aludtam rosszul…..hmmm

Végül is a tervem szerint túráztam , egy olyan helyszínre, ami már korábban is érdekelt. A hellyel azonos nevű, illetve cimű filmet megnéztem  vagy négyszer….. Pearl Harborban voltam-  mind a 4 látványosságra befizettem. Érdekes feelingje volt a helynek, különösen úgy hogy a  hozzá tartozó történelmet már  ismertem, mégis megrázott.

      

Becsülettel végig jártam, de sajnos nem tudtam eléggé átérezni azt a feelinget, pedig csodálatos emlékhelyet csináltak belőle

 

, ….de nem voltam jól, igy –bár volt még tervben egy beach, ahova elmegyek-  utána hazabuszoztam és csináltam egy  pizsi  délutánt. Gyömbért mézet és citromlevet összekevertem és óránként főztem magamnak belőle teafélét, és a  vásárolt két fázisú  gyógyszert is  beszedtem, , meg volt adva  hány óránként? …talán most estére érzem jobbnak….Nem szeretném ha mindkét üres hét végés napom lábadozással telneJHát nem is telt, ez a két fázisú korrect kis színes tablettácska 3 nap alatt kipucolta belőlem a náthát, vagy virust, vagy mi is volt  ez.

Éredekes volt, hogy a bogyónak olyan szine volt, mint amelyik oldalra volt csomagolva…A nappali adag narancs- az éjszakai világítós zöld, hogy ne keverd össze:-)

Talán azért mert szarul voltam és ez már túl sok hab volt a tortán, a hét végén mondtam Connynak, hogy adjon másik szobát, aminek van ablaka, mert nem tudok itt maradni tovább….hát ugy látszik, hogy csak egy szavamba került- mert vasárnap este felköltöztem az emeletre egy ablakos!!!!!szobába, egy normális fürdőszobával szemben…..

Meg kell itt még említenem, hogy tulajdonképpen még soha nem költöztem be egy „ilyen családhoz..” Tudjátok, hogy évek óta vagyok hivatásos beköltöző- ami azt jelenti hogy beköltözöm, főzök, tornáztatom a páciensem tanítom a helyes táplálkozási szokásokra, figyelem, hogy a táplálékbevitel rendben legyen összetételileg is…..Nos, itt aztán nem kell erre figyelni…Tipikus amerikai család??? ….hát, családnak nem mondhatnám egyetlen egy nő van Conny aki maga köré gyűjti a tanulókat… Ebből él szerintem most kilenc növendéke van. Ezzel alapjábavéve nincs gond…Viszont ha Neki kifizettük a reggeli- vacsorát, akkor kutya kötelesség lenne főzni illetve elegendő élelmet biztosítania ennyi „gyereknek”  A reggeli tragikus…..Mindenféle mű bagell, buci, jó tartalmas szénhidráttal, ha lehet akkor jó tömör és még valami szárított édes kandírozott gyümölcs is van benne….ezt eheted pirítva…amit ehetsz hozzá napi 2 tojás…

Ki van cimkézve  minden, mint a dedóban….hogy ez egy adag, vagy vaj- kb 1 kg os dobozban van…esetleg krémsajt, ami olyan zsíros, hogy szinte elfolyik….néha van cellery, és répa. Még nem láttam paradicsomot, paprikát, ne adj isten valamiféle uborkát. Viszont van átlátszó, nyomokban fehér zsír  mentes tejnek kinéző valami, híg hosszú kávé, és olyan sajt, ami szerintem műanyag…olyan lapka szerű….A vacsora értékelhetetlen…Vagy tonhal simán sütve olyan rizzsel, ami rizsfőzőben főtt só nélkül, vagy főtt krumpli- persze ki van irva hogy mindenkinek 1 db az adag….És néha 3 csirkét megsüt egyszerre…

és persze 3 napig kinn van az asztalon az összes maradék éjszakára is……Reményt keltő…..Képtelen vagyok minden nap halat enni- ezt a féle tenger izű halat nem is szeretem…..semmi iz, semmi változatosság… Most az első hét végén ma volt egy zöldség leves- hez hasonlitható valami…Fel kellett javítanom fűszerekkel, hogy meg birjam enni….5 napja nem ittam normális capucchinótJ))

Az egyik vacsora után finoman jeleztem Connynak, hogy megeszem a halat egyszer egy héten, de minden nap képtelen vagyok rá….

Amikor ezt elmondtam neki, lenéztem a sarokba és 2 hatalmas cet hal támaszkodott épp a hűtőnek-hát remek…..pont megoldás a problémámra:-))))

Akkor 3 napig csirke volt..amit szintén nemigen eszem meg minden nap, különösen a száraz íztelen fűszer nélküli mellet….Hát, k jól alakul ez is, ugye???.:-)