Honolulu- avagy nyelviskola 63 évesen.1. Utazás és Érkezés

 

2020, azaz az Őssejt transplantációm óta egészen másképp gondolok mindenre, a feladataimra, a munkámra, a terveimre, az egészségemre, a barátaimra , a  vendégeimre, a családomra, a céljaimra és azt hiszem, annak ismretében, hogy min mentem keresztül, ez teljesen érthető. Már évek óta  és minden év végén kitűzött tervem a következő évre, hogy  az angol tudásomat elviselhető szintre fejlesszem , most előtérbe került. Sok-sok lehetőség közül egy már rég óta bakancslistás helyszint választottam- Hawaiit-Honolulut. Első sorban azért mert már többször terveztem Las Vegasi utam alatt hogy átrepülök ide, Másodsorban az idő miatt…Ott ugyanis nincs télJ

Néhány  napos levelezés után, már nem csak terv, hanem egy 4 hetes nyelviskola körvonalazódott ki a lehetőségek közül, amit aztán azonnal rövidre is zártam. Megvettem a repjegyet, kifizettem az iskolát, a könyveket, a transfert, és a szállást családnál 1 ágyas elhelyezéssel reggelivel és vacsorával, január 7.i indulással.

Már hozzá szoktam az évek alatt, hogy a barátnőim és a Tyúkocskáim (a legrégebbi torna csoportom) kimeredt szemekkel fogadják el az újabb és újabb eszement ötleteimet- most sem volt ez másképp .Tulajdonképpen örültek is az újabb hóbortjaimnak-mert változatosságot visz, az amúgy sem sivár baráti körbe, és persze helyismeretet ad- egy esetleges közös utazáshoz …

Elérkezett a január 7, és 5.01 perckor a British Airvays desk nél máris  történés volt, mivel egy buzgó mócsing nem engedte fel a kézipoggyászom a Budapest-London gépre- hiába mondtam,  hogy benne vannak a gyógyszereim, a laptopom, egyszerűen feladatta velem Londonig  a táskámat….Ezzel el is indult a lavina, amihez nagyban hozzájárult az is, hogy a gép Londonab 40 perc késéssel érkezett és mivel késett, nem is volt meg a KAPU, ahova beállhatott volna, igy még további 15-18 percet ácsorogtunk a flaszteren, mire ki tudtunk szállni.  Rohantam a Baggage Claimbe, de a  kézitáskám nem volt sehol….aztán rohantam a 42 es kapuhoz, még 15 perc volt a felszállásig, ott már nem engedtek be- és visszaküldtek a csomagomért, további keresésre, mivel a kézipoggyászt nem hozhatják utánam, mivel azt nekem magamnak kell átgurítanom a vámon……Ismét futottam egy gyenge cooper tesztet, de eredménytelen volt a bőröndöm megtalálása, amikor is a baggage claimnél javasolták hogy menjek és bookoljam át a jegyemet, addigra biztos meglesz a bőröndöm. A ticket desknél nem tudták eldönteni, hogy ki bookolja át a jegyet, mivel British Airvays el jöttem, de American Airline van a jegyre irva…..

Vadas Kriszti barátném és a Férje ekkor kapcsolódott be a storyba és innentől kezdve 3,5 órán keresztül voltam velük vonalban- mire nagy nehezen előkerült a Londonig feladott bőröndöm….Akkor már alig álltam a lábamon, nem ettem, nem ittam 4 órája semmit, igy egy tolókocsiba elkezdtek tologatni a bőröndömért.

Ha egy burleszk filmet forgattunk volna, akkor sem lett volna más a jelenet, mint a British kiadó csomgpult és a Ticket desk között oda-vissza négyszer játuk meg ezt az utat,

– tényleg ugy éreztem magam, mint ha béna lennék. Közben a tologatásban elfáradtak az emberek igy cserélgették egymást- hol egy nagy darab néger csaj, hogy vékony indiai szakadt meg, amig meg tudott mozdítani- szóval a 3, 5 óra alatt 4 tologatót váltottam le…. és ugyanennyi ticketes kollega adta fel ennyi idő alatt a jegyem átbookolását. Közben jöttek a jobbnál jobb ajánlatok- London- Las Vegas- Honoluu, vagy London Tokyo-Honolulu…

   

de mivel a kézicsomagom még nem került elő, igy ezekről az idő múlásával szépen lecsúszogattam…..Mire az 5. várakozással eltöltött óra után megvolt a jegyem…9 óra várakozás a Londoni reptéren, majd az Asian Airline val Dél Koreába repülök, majd onnan Honolulu….Végül is nem nagyon érdekelte Őket, hogy ez nekem közel 20 órás várakozásokat és ugyananni repüléssel eltöltött időt jelent plusszban….A fő, hogy másnap már oda is értem a föld megkerülésével- csak másik irányba!!!!!Honoluluba…..Idő közben az is kiderült, amikor a Söul-i gépre chekkoltam, hogy a nagy bőröndöm Budapesten maradt, mert nem volt a Londoni rendszerben…..Hát,miért is stimmelt volna legalább ez- ebben az útban? Akkorra már olyan fásult voltam, és olyan elkeseredett, hogy ezen már nem is idegeskedtem, hogy  nem leszek ott időben a kifizetett transferemnél, nem találkozom a family Host os tulajdonossal, lekések a regisztrációról a suliban- és még  ruhám sem lesz néhány napig, Honoluluban….SzuperJ

Mellékesen megjegyzem ellenben, hogy az ASIA Airline az egyik legjobb legtisztább, legemberközpontúbb légitársaság volt, amivel valaha repültem…és Söul gyönyörű..mármint a reptérJ….

……………………………………………

Kriszta Barátném és Roni, az Ő férje, végig telefonkapcsolatban voltak velem és a reptérrel…szerintem legalább 8 órán keresztül.Sőt, amig Szöul felé repkedtem, Ők hivták fel az iskolát, a transfert és Connyt a házinénimet és tájékoztatták Őket a helyzetemről, igy mikor is gyenge + 20 órás sodródás után megérkeztem Honoluluba, Már mindent elintéztek. A transfer ott volt értem és vitt is azonnal a szállásomra….

Itt jött a második gyomros…Az alagsorban, egy ablaktalan szobában lettem elszállásolva, ahol nincs természetes fény és levegő, ahol 3 szobára van egy fürdő és egy Wc,ahol azért a szobába lépve azt gondoltam, hogy visszamentem  a 60 as évekbe- a puritánság miatt, de ilyen szemétkupacban soha nem aludtam edddig.   Hát, mit is mondjak….

 

Egy kurva nagyot kellett lépnem- már ami a komfort zónámból való kilépést illeti….nos én akartam, hát itt a lépésJ Az alagsori és az emeleti szobákban egy Német, egy Svéd, 3 Olasz, 3 spanyol és egy kanadai diák lány lakott- már van, aki 7.hónapja…..Én azt gondoltam, hogy 3 napot sem fogok itt kibírni..Nagyon nem volt időm gondolkodni ezen, hanem egy gyors tus után- na a fürdő se füst…

   

bementem Szofi-val a suliba. Az  eső ömlött, mint ha dézsából öntötték volna- Honolulu is bemutatkozott azonnal-

Sofia megmutatta hogy hol  a buszmegálló,- na azért ezt sem kell túl gondolni…:-)

milyen buszokkal, milyen útvonalon lehet eljutni a kb 1,5-2 óra buszozás után a EF Nyelviskolába…Hát egyébként is utálok buszozni, itt különösen, mert ugy le van hűtve  minden busz, mint amerikában….Közel két órás busz út után megérkeztünk a nyelvsuliba, ahol is beiratkoztam, és megkaptam az órarendem is,….majd ismét jött egy 2 órás buszozás vissza- a meglehetősen lepukkant külvároson keresztül, és fagypontig hűltem…..

Nos, mire megérkeztem a szálllásra, már  egy kihűlt hulla voltam. Csak még egy  tusra és egy ágyra vágytam…amikor ezeket megkaptam, akkor derült ki, hogy a falak papirból vannak és hogy a másik 9 lány elképesztő katyvaszt tud csinálni…..Hangosan csapják az ajtókat, olaszul karattyolnak, dübörögnek papucsban a lépcsőn, szóval az első alvás ugyan olyan volt, mint az egész utam ide……Másnap viszont már 8,20 ra az iskolában kellett lenni, és itt már 4.30 kor elkezdődik az ébredezés- dübörgés,mászkálás, csapdosás, szóval, ami miatt nem mentem a Campusba, az itt pontosan mind  meg volt…..Hurrá.