Los Angeles beköltözés 2… rész

 

Az első hét elrepült az Angyalok városában…..pontosabban a haciendán, mivel még az orrunkat sem dugtuk ki addig otthonról- kivéve, amikor bevezettem Erikát -t a Nordic Walking egyszerű világába. Soha senki nem érti miért kell ahhoz két botot ragadni, hogy sétálni induljunk…..nos, azért talán mert ez nem is séta….
E. az első Nordic alkalmával kijelentette- „ csak nem képzeled, hogy ezekkel a botokkal végig gyalogolok itt a nyilt „utcán?”és –  e mondata után minden reggel, minden alkalommal, mindent megtett hogy úgy tűnjön, hogy elfelejtette a botokat felvenni….én viszont minden reggel, minden alkalommal mindent megtettem hogy ne felejtsem el a kezére csatolni, igy kénytelen kelletlen, de 2 nap után megtanult vele járni,,,majd nem egészen 2 nap múlva, már panaszkodott hogy fáj a karja és a háta az izomláztól- ami azt jelentette hogy végre rendeltetésszerűen használja azokat.
A napi mozgásunk Erika  súlyfeleslege miatt 1,5 óra Nordic-walkingra, 60 perc Vizitornára és a második héttől + 60 perc boxra korlátozódott, ami már elég komoly ráfordítás, ha energialeadásról beszélünk.
Én egyébként a haciendán úgy jöttem-mentem mint a hollók között egy albínó madár…Mindenki úgy nézett rám, mint gyújtogató a vizes szalmára…Valami földöntúli lénynek néztek, Aki mindenhol ott van,folyamatosan mozgásban, mint a vándorvese. Egyedül Lucia-Alejandra-Ainhoa-Candela-Manuela- innentől csak szimplán Lucia nézett át rajtam, úgy utált, mint dögkeselyű az üvegszemet .Minden lehetőséget megragadott hogy keresztbe tegyen nekem az a rusnya dög, mint ha azt próbálná megértetni velem, hogy muszáj megoldást találni a kettőnk dolgára? Nem élvezhetnénk még egy kicsit a problémát?:-)
Erika persze ebből semmit nem érzékelt…vagy legalábbis úgy csinált, hiszen pontosan elég volt Neki a saját baja…Gyakorlatilag 20 éve elengedte magát teljesen fizikálisan, nincs sport, napi rendszeres mozgás még hobby szinten sem. Ebből a nihillből igen nehéz elindulni.  Az embernek valóban ki kell ehhez lépnie a saját komfort zónájából, ha eredményt szeretne, de én gyakorlatilag azért jöttem, így az első héten szerencsésen túl jutottunk a minden porcikájára kiterjedő izomlázon, izomgörcsökön…, a „ma nincs kedvem mozogni” és a „ nem lehetne ma egy pihenőnap” szindrómán. Megejtettük a méréseket is, kg, zsir %, BMI testösszetétel , valamint a test különböző körfogatainak mérését- kifejezetten azért hogy legyen mihez viszonyítani az eredményt, na meg elrettentő példaként is
A konyhában nem sok dolgom volt…Lucia gyakorlatilag árgus, vigyázó szemmel óvta a saját munkakörét,az Ő fejében és szemében én egy CSODA voltam, negativ előjellel-kényelmes magyarázat arra, amit nem tudott a mai napig megérteni….mi a bánatos f….nak jöttem én ide? Már az első héten látványos fogyásba kezdett, aszott bőre lógott az arccsontján mint ha egy hentes lett volna a plasztikai sebésze… Eddig sem volt megnyerő a külseje, de most hogy leesett róla néhány kiló, kifejezetten ijesztő lett…szerettem volna Neki kedvességből elmondani, hogy olyan nagy orra lett,hogy ha háton úszna, azt hinnék róla hogy cápa….de hiányos spanyol tudásom miatt ezt a tudományos megfigyelésemet, csak magammal oszthattam meg.:-)
Milyen jó is az az életmód váltás? Mivel a személyzet csak olyan alapanyagokat szerezhetett be , amit Erika  kiadott nekik- persze az én listámról- nem volt mellé evegetés a konyhán sem, így az egész hacienda személyzete- legalább is akik kapcsolatban voltak fenn velünk a főházban,- fogyásnak indult.:-) A Guadalajara és menudo helyett az egyszerű, hígabb csirke és pulyka húsleves főtt, elképesztően sok zöldséggel , a bab a kukorica eltűnt a spájzból. Nem sütöttek olajban napi kétszer quesedillát, enchilladat és amerikanizálódott mexikói fogást a chimichangát- mert ezek tiltólistára kerültek a tetemes olajmennyiség miatt- Nos, ez olyan volt a mexicóiaknak mint ha a magyar konyhából egyszer csak kivennénk a pörköltet, a tartalmas bableveseket,gulyásleveseket és káposztaféléket- töltött, rakott, székely… Nos ezek után érthető, hogy engem, mint aki ezekért a változtatásokért felelős személyt úgy kerültek a haciendán mint a leprás kutyát…aztán egyszer csak megfigyeltem, hogy ezek a nap néhány üresjáratában leszaladnak a lenti konyhába.Ott az ültetvényeken dolgozó munkásemberekre főztek…és szépen egy-egy hófehér ruhával letakart edénykével járkálnak fel a főházba- zugban enni. Nos én szépen egyik nap becsatlakoztam ebbe a kis titkos-programba és ezek után már volt néhány cinkosom is, akikkel kézzel-lábbal „beszélgettem” hogy mit is kapkodunk mi be a szánkba itt nagy titokban.:-) Persze az én barátnőm Lucia gumiarccal nézegette az egyre bővülő ismerettségi körömet, összeszűkült szemekkel konstatálta hogy egyre több barátom lett a személyzetből, igy egy nap gondolt egy nagyot és véletlenül elmosolyodta magát, miközben görcsös kezeivel felém nyújtott egy-valamiféle narancssárga -kis méretű paprikát. Éppen qesedillát hozott le Linda, aki egyébként egy mexicói-kínai keveréklány és Erika legjobb kézilánya, szobaasszonya? nem tudom, mi a titulusa. Két kukorica lisztből sütött tortilla közé sajtot, gombát zöldségeket tesznek , összesütik és négybe vágjákIsteni íze van, nos ehhez nyújtott Lucia nekem egy zöldpaprikát… ami később kiderült, hogy egy habaneró volt-a mexikói konyha legerősebb fűszere
Én , talán azért mert annyira meglepődtem ezen a nem várt gesztuson,, vagy mert kívántam is az izét, azonnal leharaptam a felét. Feltűnt, miközben már a számban volt, hogy a többiek vékony karikákat szelnek a maguk ételére…Három rágás után, a fejembe tódult a vér, mint amikor fejen állsz legalább fél órát,a szememből patakokban el kezdett ömleni a könny ,a fejbúbom lüktetett,a halántékom kidagadt. A hang bennem maradt mint egy néma kiáltás,csak a számat nyitottam ki, hogy kiessen belőle az összerágott tartalom…Nem éreztem ízt csak azt hogy a szájüregem haldoklik, lángol, a soha nem érzett erősségtől. Ólom lábakon járt az idő….mire egyáltalán levegőt tudtam venni anélkül, hogy megkönnyeztem volna. Hirtelen a kezekben tej, kefir, víz, citrom került, ami mind az én számban landolt… a halálom előtt jártam két perccel, amikor Erika jött velem szembe a teraszon és megszólalt:

-Jól nézel ki Évi…hánytál?
folytatom…