LA 4. rész ….Az utolsó vacsora a Borderline-ban…

 

Szépen teltek a napok és ez lesz az utolsó hét vége, amit itt töltök LA ben . Sírok is meg nem is….Jó volt ez a közel négy hét. Azt mondják, a jó pap holtig tanul….. és mi van az ilyen hülye picsákkal mint én? Nekünk hány élet kell hogy megtanuljunk dolgokat?
Luciával maradt a macska-egér játék – igazán nem tudok rá haragudni, mert minden egyes alkalommal amikor Ránézek megsajnálom, mert most már biztos, hogy olyan ronda volt kiskorában, hogy az anyja szatyorban hordta az óvodába
A krumplifőzelékes „ fejdísze” óta először érzem azt hogy némi tisztelettel vegyes érzésekkel néz rám, de az is lehet hogy csak beképzelem magamnak…persze sose dicsekedj, mert jöhet valaki, aki ismert Téged mint gyereket…
Szóval biztosan eljutott a híre a krumplifőzelékes storinak a Fónökhöz mert tegnap reggel E. azzal ért haza, hogy azt mondta a férje, hogy hangulatjavítási célzattal este egy jó helyre visz bennünket un. búcsúvacsira és táncolni is…BORDERLINE –ba
Kérdeztem,Lindát, hogy milyen hely ez, hogy kell felöltözni, Kik járnak ide , és milyen kaja van??? – Linda ,Erika legjobbik keze. Nagyon jó indulatú- ezért gondolom,hogy nem mexikói  !!! Bár egyetlen értelmes mondatot sem tudtunk egymással beszélni a nyelvi nehézségek miatt , mégis nagyon megszerettük egymást ez alatt a 4 hét alatt. Tőle tanultam néhány spanyol , a haciendán, a minden napi életemben használatos szavat, mint a: coger a su madre- az anyja picsája puta-ribanc, perra-szuka repugnante-útálatos repelente- visszataszító…és hasonló fontos szavakat…persze a sí segnora után…
Linda elmagyarázta kézzel, lábbal, hogy a Borderline-ba farmerba, kockás ingbe, Cowboy kalapba és western csizmába kell érkezni, és “el fresco de la comida- fasza a kaja” és tele van meleggel, transzfival, nagy amerikai macsó állattal,alacsony kigyúrt, taco szagú mexikóival, kanadai favágóval, és kínai kis mini emberrel….de mindegy milyen náció az Aki jelenlétével emeli az est szinvonalát- egy közös van bennük: Mind imádnak táncolni!!!! Na akkor már éreztem, hogy ismét kikaptam az ötből a hatot …
Kaptam egy 3XL es kockás inget, (még lehet King-Kongé lehetett a befogása előtt)Lindától, aki nagyon meg volt elégedve attól hogy segített a trendit felvetetnie velem-, farmerem volt,- Carló tól- a lovász fiútól( bár nincs ló a Haciendán) begyüjtöttünk egy kalapot- egy parasztkalapot.Úgy néztem ki benne, hogy anyakönyvi kivonat helyett rögtön őstermelői igazolványt kaptam volna, ha abba megyek a hivatalba…
E.val még letornáztuk az aznapra rendelt szent evangéliumot, vizitornástól, mindenestől, majd elkezdtünk készülődni. Izgatott voltam, mint Oidipusz anyák napján…
Az udvaron gyűltünk össze,felöltözve. Nos, valami olyasmi lehetett ez,első ránézésre, mint amikor a Butsh Cassidy & The Sundance Kölyök forgatásán összetapsolták a szereplőket még egy utolsó sminksimításra. Volt ott vörös hajú Clint Eastwood a Nincs bocsánatból, Sergio Leone a Rossz, a Gonosz és a Csúfból, A Volt egyszer egy vadnyugat Charles Bronsonjából több féle is akadt – de csak a mexicói arcok miatt és rendkívül jól képviseltük együtt, fantasztikus összhangban a pionír amerikaiak büszke nonkonformizmusát. Én magam egy kivénhedt farmeres kurtizánhoz hasonlítottam, akit Cowboy ruhában menekítenek ki a vadnyugatról…ha azt mondták volna, viselkedjek koromhoz illően, azonnal meghaltam volna…Vonyítva röhögtünk egymáson, így indult el színes egyéniségű csapatunk a Borderline szórakozó egységbe.
Az ajtóban egy hasonszőrű öltözetű cowboy legény állt…aki olyan meleg volt, hogy kézzel vasalt. Féltem hogy elkapom tőle, ezért csak félve nyújtottam a bal csuklómat, amire rátekert azonnal egy szivecskés karszalagot. Bent , fantasztikus kép fogadott.
Hatalmas faborítású tánctér, ami fakönyöklővel van körbe kerítve,mindenhol fa asztalok, fa székekkel és amerre a szem ellátott, Cowboy lányok, fiúk,asszonyok, urak, -mindenki weszkó csizmában, és ment a Cauntry zene …Középen a hatalmas tánctéren wesztern sortáncot jártak- egyforma koreográfiát nyomott a 89 éves mami-piros térd feletti csipkés aljú ruhában, az ing-pantedli s farmeres megtermett 48 éves üzletember, mini szoknyás csizmáskandúr lányával, a kínai, az indiai, a néger cowboy, nő, férfi, gyerek….és mind-mind egymás mellett 6-8 sorban egyforma koreográfiára mozog!!! – Káprázatos volt!!!
Nem tudtam a vacsorára figyelni- ami avocadó&egg roll előétellel kezdődött nekünk E. vel és parmezanos csirkemell-saláta egyveleggel zárult. Folyamatosan járt a lábam a zenére és néztem a hatalmas táncoló áradatot- csupa mosoly, csupa lazaság, és semmi félelem,szégyen ,szégyellősség. Elmondhatatlan élmény volt. Egyszerre nagyon irígy lettem.
Irígy lettem az öregasszonyra a piros ruhájában, a mellettünk ülő félvér „csajra”(kb 54 éves lehetett)a maga 85 kg os testével , az üzletember párjára, aki csodás testét egy zsákba bujtatva örömtáncolt, a mexicói-kínai Lindára- aki félhangosan mondta magába a lépéseket egymás-után és az arcáról egyetlen pillanatra sem tünt el a fülig érő vigyor- és úgy általában MINDENKIRE , Akit nem érdekelt a teste, a ruhája, az,hogy egyedül táncolt, vagy mellé szegődött valaki, az hogy Ki, milyen ruhában szegődött mellé, ki hogyan tudta a koreográfiát, ki hogyan tévesztett vagy nem tévesztett a lépésekben. MINDENKI MOSOLYGOTT, ÉNEKELT. Már régen éreztem ilyet.
A mi kultúránkban mindenki fél jól érezni magát, elengedni magát, mert attól retteg hogy kinevetik, megbélyegzik ,megalázzák…és úgy általában, mit mondanak rá az emberek, ha eltéveszti , elvéti a lépést, ha nem arra fordul, ha nem zörögnek a csontjai, ha nem jól mozog…stb. Itt MINDENKI élvezte a pillanatot, mindegy hány éves, milyen nemzetiségű és milyen alakú, van rajta súlyfelesleg vagy nincs, simán felveszi a bugyivillantós minit….Mamikámnak a piros –fehérfodros ruhája alatt egy piros harisnyakötő volt a jobb combján. Nem hiszem el.! Annyira édes volt. Szóval mindenki felvállalja magát, meri jól érezni magát, persze egyetlen lesúlytó pillantással sem illetik, sőt…..
Engemj is azonnal behúztak a középső Aktiv részbe és elkezdődött a koordinációs rémálom, ami csak néhány pillanatig tartott, amig le nem lazultam annyira hogy már nem érdekelt hogy ki néz és ki mit gondol…Egy nagyon okos ember nekem egyszer azt mondta:
-Az hogy más mit gondol Rólad az NEM a TE Problémád…és mennyire igaz
Szóval hirtelen mellém állt egy kanadai favágó, nagy kocka fejjel, széles állcsontján végig ott ült a mosoly, hatalmas tenyerével terelgetett, forgatgatott és mutogatta mindig hogy melyik lábam jön. Valami földöntúli boldogság volt rajtam,ahogy a 3XL es ingem úszott utánam minden fordulásnál,a lovászkalap már régen lecsúszott a hátamra, csak a nyakamba mélyedő zsinórja emlékeztetett arra, hogy valamikor a fejemen volt és hogy még velem van. A hajam rakoncátlanul csimbókokban reppent utánam, apró kis vizcseppeket szórva szét- a fene tudja, azok hogy kúsztak le a tincsek végére…- szóval a rendezetlenségemben, rendezett voltam. Imádtam ezt a hangulatot, imádtam az este minden pillanatát.
E. 4 hét alatt 12,4 kg ot fogyott, ami nagyon jónak számit ebben a korban. Jó érzés volt lemérni, és jó érzés volt látni, ahogy napról napra alakul a teste, és Ő napról napra magabiztosabb és boldogabb lett . Egy edzőnek EZ AZ ami megérdesiti a napjait