MORGÓS ELEK 2

 

….a következő napokban néhányszor elmeséltem a „Morgós Elek storyt”…Áginak, Ágostonnak, de aztán a napi rutinok miatt teljesen elhalványult ez a kis történet….azután egy hétfő reggeli órám után Ibolya-sokat sejtetően bökött a piros fotelek felé:

-… Itt van!!!!  …és elmosolyodta magát..(ami valljuk be olyan ritka volt,mint lakatlan szigeten a tömegverekedés)

Ahogy közelitettem a piros fotelek felé, már kiszúrtam az Öreget,pont úgy terpeszkedett,mint amikor először láttam,de mégis volt ebben valami más…egyenesebb tartás,kisebb fej,laposabb has,kisebb sziluett?-nem tudtam volna megmondani…Meglátott és szélesen elmosolyodott(Ő is a lakatlan szigetről jöhetett…)

-…Hát Jó napot Évikém! Nagy újság van ám, mióta utoljára itt vótunk….Hát elkezdődött otthon a terror. Marikám a kis noteszéből dirigálja a sorsomat- kidekázza nekem a felvágottat, a sültet,megszámolja a paradicsomot, az uborkát. Nincs kenyér, zsiros csülök,jó kis cupákos pörkölt,nincs nokkedli, tarhonya, hideg paprikáskrumpli. Csak az van, ami a noteszába be van irva, szigorúan kiméletlenül, amit Évike le tetszett diktálni…

Nem tudtam eldönteni, hogy most panaszkodik, vagy felvág vele, de miközben kijött belőle a szóáradat, felugrott a fotelből és széles mozdulatokkal , szinte ugrálva gesztikulált, úgy feszitett az Öreg az új mellényében, mint köpőlégy a szaros talicskán

-…ja, és osztán hát belindult ám a gyaloglás is.-mondta somolyogva. Minden ebéd és vacsora után fölveszem a kabátot, kalapot és lemegyek a faluszélre a póstaládánkhoz. A kecskéimnek fődbe gyökeredzett a lábuk, me azt hitték, hogy a szuper maratonra készülök, annyit jövök-megyek.:-)

-…Megmondom én Évike, hogy eleinte spekuláltam én mint az ukrán nepper,hogyan is tudnám magam kivonni a gyaloglás alól. Mindent ki is találtam én- hogy begörcsőt a lábam, meg hogy fáj a hátam, meg hogy esik az a bitang hó- de hát az én áldott jó Marikám átlátott rajtam, és hajthatatlan vót, me minden ebéd után a kezembe adta az utilaput meg a kertkapu kúcsát, oszt mehettem világnak….. Igy aztán kénytelen –kelletlen mentem ,hóba , sárba,már begyalogolok a faluba,- most meg mán meg se kottyan az a négy-öt kilométer.

-…Ide nézzen Évike.-ugrott elém fürgén- a nadrágom sziján már 2 lyukat bejjebb tudtam húzni! ..és tudja mit Évike? Fürge vagyok, nem lihegek, erősebb vagyok, jobb a kedvem-persze ha kapok eleget enni –mosolygott szélesen és jókedvűen ugrott rá a mérlegre, ami az első 4 hét után 7,6 kg -al mutatott kevesebbet. Feszengett az Öreg a mérlegen, magyarázott, gesztikulált….mint ha nem is az az ember lett volna, Aki 4 héttel ezelőtt betévedt a SZOTE fitnessbe.

Az ajtóból még visszakiáltott-mielőtt rátolta a fejére a fekete kalapot: Évike! 4 hét múlva jövök! Remélem szereti a kecskehúst

folyt….