Spanyolország 1.

 

Nos, ismét egy nagy kaland, egyedül Spanyolországban….Amikor Malagában kiszálltam a gépből, franc sem tudja miért, de nem izgultam- annyira- talán csak azért mert egy „magyarral”leleveleztem a Costa Del Sol csoportból, hogy jön értem autóval és elvisz SanPedro-Marbellára…ez kb 60 km a reptérről- a Booking. com-on előre rendelt szállásomra.

Nos, megláttam a gyereket- kék szinű nylon pálmafás ingben és azonnal tudtam, Ő az én emberem..Minden gond nélkül elfuvarozott a szállásomra ami szerinte szar helyen van, nagyon kinn és buszmegálló is sehol…Na jó majd holnap meglátjuk mi is lesz.Átsétáltam a túloldalra, ahol láttam, hogy épp a sétáló utca kezdődik…na ennyit a szar helyről..és volt egy bolt is ahol áfonyát és némi vizet vettem, valamint egy kis sonkát paradicsommal vacsira.

A szobám vadi uj, modern Boutique stilus…elájultam. Reggel fél 9 kor még sötét volt…de pár perc alatt kivilágosodott és gondoltam sétálok egyet. Kiléptem az ajtón és a szemben lévő ház teraszáról egy férfiember köszönt rám és spanyolul beszélt hozzám…Angolul igyekeztem elmondani hogy gyakorlatolag egyetlen szót sem értek spanyolul, mire váltott angolra…és elkezdtünk dumálni…Én néha fel-. feldobtam neki az áfonyámból az erkélyre- modern Romeo és Julia!!!:-)- Ő meg kedvesen elmondta hogy hol a piac mit hol találok, és a végén egy zöld almát ledobott

Végigsétáltam a főutcán, ahol a kávézókban hömpölygött a tömeg, hangos, jókedvű vidám emberek vizslattak végig, éreztem a frissn pörkölt kávé és akkor sült chroasson illatát… Jó hangulata volt ennek a sétának.Minden kis utcában jártam, és visszafelé a főutcán az egyik kávézóból egy ember integetett, hogy majd kiszakadt a keze….és mikor sietve elmentem mellette és már becsuktam magam mögött az ajtót, akkor ismertem meg benne a szomszéd erkélyről lekiabáló Rómeómat…

Gyorsan eltelt a délelőtt, 2 lakást néztünk meg Olivérrel ( Ő egy Magyar ingatlanos család fia, bár tisztességes és jóindulatú,de kicsit „apuka pici fia” és tutyimutyi- nos, én ötször körbefutom a várost mire Ő felfogja hogy fel kellene vennie a futócipőjét….).Volt amelyik szép volt, volt amelyik nem, volt amelyik nagyon drága volt és volt ami még drágább,de leginkább a helyszínek nem tetszettek- messze a parttól, fenn a hegyen,ilyen olyan lakóparkokban…….Én azért hozzá vagyok ahhoz szokva hogy jól érezzem magam a saját környezetemben- igy sajnos egyik sem felelt meg…Hullán hazaértem, és gondoltam megiszom egy kávét valahol a főutcán, amikor természetesen belebotlottam PeterbeMint egy Őskövület ült az egyik kis cafeteriában és azonnal meghivott egy kávéra….Pár perc elteltével egy churros is lecsusszant a torkunkon és azon vettem észre magam hogy Angolul beszélgetek….Nos azért a jósorsom egy holland hires szinésszel hozott ott azonnal össze, aki még aktiv- remélem csak mint szinész- hihihihihihih. a maga 75 évével. Mosolygós, hippy fazon, laza, világot látott és azonnal elvarázsolt.Na, nem mint férfi- hiszen azért azt- bár jó sok idő eltelt már- nem felejtettem el hogy pedofil vónék, vagy mi?, hanem mint ember. Szépen beszélt és igy valami csoda folyományaként megértettem úgy 80% ban

Csináltunk egy selfiet- na meg még egyet, aztán elmentem, mert Oli jött értem hogy megmutasson egy újabb- semmire sem jó ingatlant. Lógó orral jöttem haza és amint kiszálltam a kocsiból, újdonsült Rómeóm lekiabált az erkélyről- ahol nem egyedül ült- és felinvitált egy pohár borra. Nos, ha már ennyire nem intéztem ma semmit, gondoltam legalább iszom egy pohár bort- az legalább látszik.Nos, látszott is.Leguritottam egy decinyit egy testes spanyol lőréből és gyakorlatilag attól a perctől kezdve öten voltunk fenn a 80 cmX75 cm es erkélynek nevezett kiugrón Az én lábam csak úgy fért el, hogy térdben behajlitva kilógattam a fémrácsokon kivűl- ott ugyanis a levegőben volt elég hely)))))))

Rajtam kivűl ott volt még két Marthina és Peterből is azonnal kettő…Marthina Castagna de Giustiniani princess!!!- ez komoly!!!!- Peter legjobb barátja.Ő Marokkói hölgy, 72 éves és ha Péter világi, nos Ő meg Cosmopolita…7 nyelven beszél és annyiszor utazta keresztül a világot, mint ahány lyuk van a szitán….Cuki, nyitott, vidám , mediterrán emberek, tele élettel….Nos ha én a Ti szemetekben egy full idióta vagyok, mert ebben a koromban még generálom a változást, akkor Nekik aztán zárt osztályon a helyük

Az egy deci bor úgy fejbe vágott, hogy már magamat sem értettem, igy lassan kibogoztam a lábam a lógatásból-ami annyira elzsibbadt a nagy nihillben, hogy konkrétan eldőltem mint egy zsák…hihihihih, szóval kurv@ra összeillettünk mi igy hárman…Otthon még egy zsákdőlés volt- na az reggelig tartott.Birjuk egymást a borral

Ébredés után elmentem a Bus Ticket Kioskba és vettem egy jegyet Fuengirolába. Gondoltam megjutalmazom magam ezért a két semmi értelme napért- ami igy eredménytelenül eltelt- és a bolhapiacon veszek valami echte spanyolt… 45 perc zötykölődés után megérkeztem Fuengiróla központba és juliusi emlékeim alapján elindultam a piac felé…és persze azonnal meg is találtam…de be volt zárva….Nos, ennek a hétnek is ma kellene vége legyen…több baromság nem kell.

Gondolkodtam mit is csináljak, amikor eszembe jutott hogy Vikivel voltunk egy Myramar nevű bevásárló központban juliusban- igy kb 45 perc!!!!!séta után- kb 15 cm-t rövidült a lábam- de elsétáltam oda…..szétnéztem, vettem egy csizmát- kellett a jutalom!!!- és másik gyenge 45 perc erőltetett menet után visszasétáltam a buszmegállóba..és vissza SanPedróba…(eddig 26 km-t gyalogoltam)

Semmire nem vágytam jobban , mint egy tusra és az ágyamra, de természetesen belebotlottam az én ujkeletű barátaimba és igy leültem néhány percre hozzájuk. Mára megszaporodtunk, az asztalnál akkor ott megismertem Vandát, az ukrán-olasz anorexiást. Nem volt jó kisugárzása, bár gyönyörű haja volt- és ennyi- rám úgy nézett, mint ha Ő lenne Nurbanu- az Oszmán birodalom uralkodójának Szelimnek felesége-aki látott engem férje ágyából kikecmeregni- ha lett volna handzsár a kezében, én akkor láttam volna utoljára a lemenő napot a saját szemeimmel, mielőtt a fejem leesett vón a nyakincámról…

Vanda, nekem randa volt !!!!!- aszott bőre próbálta utolérni az arcát egy egy mozdulat után- szerintem az anyja telefonon szoptatta, mert nem birta látni… igy én sem néztem sokáig, illedelmesen felálltam és búcsúzkodni kezdtem, mire Peter és Martina utánam szólt, hogy holnap 11 kor indulunk Benahavisba-lehet Benalmadéna??? Menjek velük,piacolni. Naná, hogy megyek

Nem tudom próbáltatok e már 16 órán keresztül úgy tenni,mint aki érti a másik beszédét,, azért ennyi időn keresztül Angolul gondolkodni, válaszolni, beszélgetni, jófejeskedni???- most, hogy hazaértem az egész napos piacolásból ,olyan a fejem, mint a normandiai Aunou-sur-Orne-ból Conté a grafit ceruza feltalálójáé- fullig tele van. Csak nézek ki a fejemből és azt várom, hogy valaki gondolja ki, mit is vacsizom…Nos várok……

Senki?