Szántód

 

Még fonyódon történt 2005-2006 körül….

Minden nap ebéd után elinditom a bandámat egyet sétálni- nos ez inkább andalgás,botorkálás, ténfergés,tébolygás ..és még sorolhatnám- elkerülendő, hogy az ebéd véletlenül nehogy ne legyen lemozogva

Igy kerültünk be Fonyód” belvárosába”,- hahahah- ami akkoriban ,egy kinai üzletből, egy Coop áruházból,fantasztikus fagyizóból, egy kávézóból és egy lottózóból, valamint több üres, valamikor jobb időket megélt üzletecskékből tevődött össze egy kis teret körülvéve…. A lehetőséget kihasználva, ekkor mindenki beszerezte az éppen otthon hagyott felszereléseiből a legnélkülönözhetetlenebbetZSepi, fogkrém, napkrém…stb. Betódultunk a kis Coop áruházba, ahol ebben az előszezoni időben irtózatos nagy feltünést keltettünk. Én persze a hatalmasra hizott , piros kötött mellényes pénztáros Mancika mögött lestem a kosarak tartalmát , nehogy valamiféle nemkivánatos dolog beleugorjék, amikor egyszer csak látom, hogy az egyikből jóféle sonka, borocska, háromszögsajt, és habnak a tortán egy Sportszelet kandikál ki- Nos, egy ugrással ott termettem és ráförmedtem a táborosomra hogy ez mi a fene a kosarába??? Ő, nagy kikerekedett szemekkel ijedten ugrott félre- és akkor láttam csak , hogy nem is hozzánk tartozott….mire Mancika néni a pénztáros diszkréten odakiált a másik pénztárosnak.:

Te, Bözsi! Nézd mán. Megint itt vannak a fitness táborosok…))))))és egy nagy legyintéssel és némi kuncogással nyugtázta a tényt hogy ismét megdöntöttük a heti papirzsebkendő fogyasztás csúcsát.

 

 

A másik story 2010 magasságában lehetett, amikoris eldöntöttük, hogy ebben a hónapban megnyerjük az ötöst a lottón a 2 milliárdnál is nagyobb összeget.

 

Sanyit, a nagy szerencsejátékosunkat -(a szerencsejáték ZRT nél dolgozik)rábeszéltük, hogy most, amikor olyan fantasztikusan nagy összeg a nyeremény, vegyünk 29. en néhány lottószelvényt. Gondoltuk, Ő elég benfentes a nyeréshez,nehogy már rossz lóra tegyünk

Meg is beszéltük, hogy ebéd után elandalgunk a lottózóig és az összedobott pénzünkből kitöltünk néhány lottót.

Mind a 29 en elmentünk nehogy már valaki kimaradjon a nyerő szelvényből, nagyon eltökéltek voltunk…A helyi lottózóban a hölgy letolta a szemüvegét, amikor meglátta beözönleni a bandát a 3×4 méteres munkaegységbe..:-)Amikor ránéztünk ez az egy mondat jutott az eszünkbe:”nem szép, de van benne valami visszataszitó” igy belöktük Sancit magunk elé, hogy intézkedjen, mi meg el kezdtünk erősen gondolkozni, ki milyen számot is tegyen meg- teljes felelőssége tudatában….:-)

Maga az „aktus” nem tartott sokáig, viszont a szelvény kitöltését követően a bandánk nagy tervekkel átszőve kiült Fonyód „főterére” és komoly előkészületeket tettünk a 2 milliárd forintnyi lottónyeremény fejbeni elköltésére

-épitünk Tihanyban, hogy rálássunk a Balatonra- egy minimum 15 appartmannból álló nyugdijas házat- amit a bejárat fölött „az öregedés jobb mint fiatalon meghalni”táblával látnánk el… csak azért hogy eszünkbe jusson minden nap hogy milyen szerencsések is vagyunk Ezzel azért nem mindenki értett egyet, de szófogadóan beálltak a sorba- pénz beszél…..alapon.

-egy akadálymentesitett összekötő folyosóval ellátott átjáró beiktatásával összekötnénk uj otthonunkat egy 15×10 méteres medansziéval- mely feszitett viztükrű, fűthető vizű 1,40 cm mélységű medence lenne, vizitornához és vizi streptease hez -Ehhez senkit nem kellett órákon át rábeszélni, mivel a vendégek nagy része már volt nálunk vizitornán és mind szerelmese lett ennek mozgásformának.

-minden körülmények között hozzáépitenénk az otthon falaihoz egy orvosi centrumot is- rengeteg ujraélesztő kézi készülékkel- valamint a legújabb plasztikai eljárásokat képviselő rendelővel…Tudni illik, ebben a korban az emberek már igencsak sokat foglalkoznak magukkal… ha aranyhálóval szeretnénk kibélelni a 78 éves pofinkat, ez nehogy akadály legyen Ezzel természetesen mindenki egyetértett- majdnem le is húztunk egy felest annak örömére hogy milyen jó kezdtük el befektetni a nagy nyereményünket.

-Miután a nagyját már elherdáltuk a képzeletbeli nyereményünknek, kicsit megkönnybbűltünk ettől és azonnal elkezdtük számolni, hogy mennyi pénz is maradt a kasszában.Nagyon megnyugodtunk, hogy a maradékból még mindenki vastagon megvalósitgathatja az oly régen dédelgetett bakancslistáit, és ebben a nagy örömünkben, azonnal ki is utaltunk mind a 29 főnek 5-5 millió pénzt

-A maradékból pedig befektetéseket terveztünk, na itt aztán nagyon nehéz volt egy felé vinni a bandát, mert 29 ember 35 félét akart…alig tudtam visszarázni a közép-keleteurópai egyensúlyba magunkat.

Ezzel a nagy meóval gyakorlatilag el is toltuk az időnket, mire feleszméltünk , már bővel három óra múlt, és 10 perc múlva kezdődött a capoeira fitness az udvaron, igy egy trappba rohantunk vissza az üdülőnkig.Teljesen kimerültünk fejben ebben a nagy összetartásban, olyannyira, hogy magamat is alig tudtam visszarázni arra a 110 es BPM re

Másnap, nehezen telt a délelőtt a húzásig- mivel közben ,mindenki elővette a bevallott vagy csak titokban elképzelt listáját, mint ha garanciát kaptunk volna a konkrét nyereményreKisebb csoportokba verődve költöttük fejben a maradékot és sziporkáztunk nagy jókedvvel az udvaron, egészen addig a pillanatig, amikor is Sancink görnyedt háttal meg nem érkezett hátra a napozós placcunkra, sápadtan, megsemmisülten.Ólomlábakon közelitett mint egy lassitott felvétel, és amikor egészen közel ért csak ennyit mondott…..egyetlen egy számot sem találtunk el- de talán még arra is vigyáztunk nehogy a közelében legyünk a nyerő számoknak

A Csapatmunka lényege : hogy mindig van kit hibáztatni….soha nem beszéltünk erről a kis programunkról többé……..

 

 

Következő Story 2016 ban volt, akkor , amikor átmentünk Tihanyba,minden évben áthajózunk és felcaflattunk a hegyre…Ki gyalog, ki városnéző kisvonattal, de volt már olyan is, Aki autóval-de a Tihanyi Apátságnál mindig van egy csoportképünk

 

Nos, aznap futóverseny volt és sok útletzárás és forgalom elterelés gátolt bennünket a „gyors”hegymenetben, és mikor végre felértünk, akkor megvalósitottuk a minden évben egy Tihanyi kép projektet, majd vert hadunk beváltotta az” egy pohár bor kupont”

…viszont ettől meg nagyon elnehezült a lábunk. Sokat vigyorogtunk, talán túl sokat is, és ráérősen komótosan fizettünk a hegyen és ugyanolyan komótosan indultunk el lefelé is, kisebb csoportokba verődve.. Én az ÖTYE (öreg tyúkok egyesülete) csoportommal andalogtam lefelé és storyzgattunk, röhögcséltünk és ráérősen csorogtunk lefelé- közben melegen sajnáltuk a futóversenyen izzadó, holtfáradt résztvevőket- amikor is az órámra tévedt a szemem s megdöbbenve láttam, hogy már csak 10 percünk maradt az utolsó komp indulásához- amire a jegyünk szólt.

Hátrakiabáltam a vendégeimnek, hogy , na, most kapják fel a nyúlcipőt, megfogtam Gonda Jucika kezét és szó szerint megrántottam, mint zsoké a gyeplőt. Juditka neki iramodott, úgy futott, mint egy atléta, könyökben behajlított karjai fel-alá jártak, mint a dugattyúk, kiwizöld tornacipős talpa csattogott az aszfalton, az arcát felfújta, melle hullámzott a zöld póló alatt….Fél szemmel hátranéztem, hol tartanak a többiek, és meglepődtem, mint faltörő kos a fotocellás ajtó előtt-,mivel a reggeli csoportom krémje, Erzsi, Marika, Kata és még mögöttük néhányan   rohantak, boldogan és idegesen, és örültek, mint rab a szökési lehetőségnek, lehagyva az elcsigázott maratoni futókat – csak egy céllal a szemük előtt- az utolsó Szántódi komppal!

A kompon már kis csapatban drukkolt a többi vendég, akiknek volt annyi eszük, hogy időben induljanak és érkezzenek- rimánkodva , integetve, sokkal nagyobb ovációval, mint a futóverseny célt értjei

Pontosan tudtuk, hogy a nagy akarásnak nyögés a vége…már emelték fel a komp oldalát, jelezvén, hogy itt már egyetlen másodperc sem maradt a teszetoszázásra, igy a csajokkal úgy reppentünk át a korláton, mint üzött vad a derecskei erdőtűznél . Fulladozva, izzadtan, lihegve , levegő után kapkodva roskadtunk le a padokra, és azon gondolkoztam, hogy igaz lehet a mondás, : Nem röhög a paraszt ha a szél szembõl fújja…

 

 

 

 

2016 Szántód –MISI és a Bel Canto

Reggel 7.oo órakor a sport táboraimban az első mozgás mindig Nordic walking…mármint ez a javaslat, de van aki futva, van aki kocogva, van aki bottal, van aki bot nélkül gyalogolva teszi meg ezt a 7-8 km es távot. Kis csoportokba verődve, ki- ki a maga tempójában, de mindig mindenki talál magának valakit akivel szépen, nyugodtan le tudja járni ezt a távot- vagy amit éppen bir.Nekem az edzőnek és táborvezetőnek az a dolgom, hogy ilyenkor mindenkivel kontaktáljak egy kicsit személyesen is, ezért mindig valaki mellé verődök, és úgy ápolgatom a lelkét, vagy „csak úgy” dumálgatunk

Kis csoportban (az ÖTYÉKKEL) storyzgatva kiértünk a hosszú móló végére, és kikanyarodtunk a horgászok által elfoglalt mólóvégre…ilyenkor a horgászok füttyentgetve, akit zavar, az bosszúsan, vagy éppen mosolyogva fogadják a beszélgető csajkupacot…Mi már messziről láttuk hogy egy magas, izmos 70 es éveiben járó horgász,… a pólóját ledobva, piros atlétában, felszivott felsőtesttel , …és Isten megteremté a FÉRFIT … pózban áll a pecabot mellett, mint valami kőszobor , és minél közelebb értünk, azzal egyenes arányban nőtt benne az oxigénhiány…Mire mellé értünk már egyenesen aggódtunk érte , igy nagy zavarunkban,hogy oldjuk a helyzetet elkiabáltuk magunkat, hogy:

– jó reggelt, jó halfogást kivánunk!…..Ezzel legalább lelazitott és végre levegőt vett, -nem kis megkönnyebülésünkre,- majd mosolyogva, vidáman fogadta a köszönésünket, igy boritékolva volt a beszélgetés. Ma már fogott néhány halat – mondta és azt is hogy szivesen meginvitálja a fehérnépet egy kis sülthalra….Nos, erre a varázsmondatra hirtelen mindenki érdeklődő lett, és én is megálltam a mozdulatban

-Hát, nem ennyien vagyunk , amennyit lát….-mire Ő…

-Semmi probléma, akkor ahányan vannak…..

-Mind a 34 főt? – kérdeztük szinte egyszerre.

-Persze, mondta erre, és a szeme se rebbent…

Nos, biztosan látta rajtunk az elbizonytalanodást, mert határozott mozdulattal –engem , a vezérhangyát kipicézve- felém nyújtotta a kezét:

-Fajtülök Mihány…mondta kicsit szinpadiasan….:-))) és megrázta a kezem.

-JAJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJ

…Én már nem emlékszem hogy el tudtam-e mondani a saját nevemet, mert annyira kellett röhögnöm.:-) Mentőövért a többiek felé néztem, hátha valaki ki tudna húzni a slamasztikából, de azt láttam hogy mindenki küszködik a feltörő röhögőgörccsel, igy muszáj volt nekem elvinni a balhét. Nehezen uralkodtam magamon, oké, hogy kigyógyultam a skizofréniából, de hol vagyok most, amikor szükségem lenne rám????………

Nagy nehezen kikeveregtünk a móló látótávolságából és a térdünket csapkodva röhögtünk, a helyzet komolytalanságán, Misi nevén, ahogy az egész ismerkedés zajlott…csak röhögtünk és röhögtünk….

Nos, igy történt, hogy meghivattam magunkat (34 fő) Szántódra, a

Bel Canto énektanodába, néhány falat sülthalra…- gondoltam én naivan, és nagy örömmel ujságoltam tizórainál a storyt a többieknek…..nos, ennél azért lényegesen több volt aztán ebben az estében…

 

Pénteken aztán vacsora után, mindenki felvette a még tiszta- vagy tisztának vélt  edzős cuccát, és szépen hosszú sorokban- mint az ovodások-elwalkingoltunk a város másik részébe, hogy beváltsuk a „sülthal” kuponunkat. A főúton a 7es út mellett találtuk meg ezt a régen jobb napokat is megélt , de helyes fedett kerthelységet, ahol már meg volt teritve, az elengedhetetlen boros poharakkal kiegészülve. A mi Mihályunk várt bennünket majd előkerült az Ő Asszonya is, Aki beöltözve Desdemónának, meglepetésünkre operett dalokkal kábitott el Bennünket…nem volt szép, de volt benne valami visszataszitó

Összességében cukik voltak, pláne, amikor elővarázsolták a jól átsütött balatoni keszeget szépen beirdalva és paprikás lisztben ropogósra sütve…,

mellé meglepetés operett dalokkal szórakoztattak bennünket- és akkor ott kiderült, hogy tulajdonképpen ez egy énektanoda….:-)Sokan nem nagyon voltunk tisztában ennek jelentésével, el is képzeltük, hogy lejön a család nyaralni a Balatonhoz és akkor a családfő elmegy az „énektanodába” és éneklési technikákat tanul a szabadsága alatt…Persze, ha ez működik- már pedig ugy néz ki, -akkor nincs ezzel baj…

A táborlakók – akik megjegyzem már vacsora után voltak- úgy tolták be magukba a sülthalat, mint ha akkor forgattuk volna Marco Ferreritől a … nagy zabálás c. filmet Nyugodtan elstatisztálhattunk volna az „indul a bakterházban is” ha lett volna benne kézzel-lábbal evős halas jelenet Közben persze előkerült a pult alól egy kis borocska is…Mit nem mondok????

Nos az üres fitness belünk felszivta a száraz bort egy pillanat alatt, onnan aztán eszeveszett tempóval a fejünkbe is szállt … Már nem kellett noszogatni senkit az éneklésre,az alaphangulat mindenkinek a fejében és persze a torkában volt Minden olyan valószinütlennek tűnt, igy az is hogy valahonnan egyszer csak előugrott Ági, Honthy Hannának öltözve,hatalmas alsószoknyás fűzőben, mezitláb, pántlikában és a Hajmási Péter úgy ugrott ki a szájából, mint a beszari szerető, akit rajtakaptak a légyotton. Pördült, fordult, felugrott a padokra, asztalokra, pici 36-os lába néha elővillant a hatalmas szoknya alól, keblei rakoncátlanul ki-kibuggyantak a pruszlik alól, hogy hullámozzanak Tóni kedvére, mint Balaton hűs vizén a halászhajók. Honthy Hanna énekelt a torkában, néha kifulladva, néha teljes életnagyságában,tremolózva az elképesztően vékony kis torokhangján…. Innentől aztán elszabadult a pokol, mindenki az X factorban képzelte magát-énekeltünk, táncoltunk, rúdtánc kategóriában aranyérmet nyertünk , volt rock and roll, funky és szalontánc is…szóval egy komplett 4 órás zsirégetést nyomtunk le éjfélig…Úgy mulattunk, hogy a balatoni 7 es úton arra elhaladó autók többsége lelassitott, hogy maguk is részesei lehessenek ennek a vidéki lagzinak, vagy filmforgatásnak….vagy csak egy kis töredéket, de énekelhessenek velünk egy-egy Dolly roll,vagy Hungária számot, ne adj isten a „sáros lett az uj cipőm” cimű fantasztikus alkotást…..Bakos Jóska mindenkit megpörgetett maga körül, igy reggelre legalább 15 cm –rel hosszabb lett a kezünk a sok rángatástól…nos igy lett az ártatlannak tűnő néhány falat balatoni keszeg evésből egy fergeteges balatoni hangulatú borgőzös éjszaka….

Óriási ötletem volt aztán másnap reggel- de nem tetszett, igy aztán mindenki, jajongva, inkognitóban- napszemüveg alatt- ébredezett a walkingon, nyalogatva a sebeit, a megnyúlt karjait és a megrövidült izmait..